Története
A település az 1990-es években ünnepelte fennállásának 900. évfordulóját. Alapításának pontos dátuma nem ismert, hiszen a létezéséről tanúskodó első írásos emlék csak évszázadokkal később kelt, viszont a helyiek úgy gondolták: a millecentenárium éve kiváló alkalmat kínál a visszatekintésre. Arra, hogy itt már a XI. század végén is volt élet, már régóta utaltak bizonyos jelek, azonban a bizonyosság 1994-ben született meg: a község helytörténeti munkacsoportjába tömörült lelkes lokálpatrióták kezdeményezésére folytatódott az a régészeti feltáró munka, amely az 1940-es évek végén abbamaradt. Ennek során egy román kori templomot, illetve egy hozzá tartozó temetőt találtak a szakemberek a település határában, mely a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a XI. század második, illetve a XII. század első felében épülhetett. A templomot két-három évszázaddal később újjáépítették, majd a XVI-XVII. század fordulóján elpusztították. Többről a leletek nem tanúskodnak, ugyanis magát a korabeli falut még nem sikerült feltárni.
Népesség:
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főleg szlovák) nemzetiségűnek vallotta magát.[8]
A 2011-es népszámlálás során [9] a lakosok 84,8%-a magyarnak, 0,3% németnek, 0,5% szlováknak mondta magát (15,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).
Nagyszánás napjainkban
Napjaink legfontosabb megélhetési forrása a mezőgazdaság: a legnagyobb munkaadó a holdingszerűen működő Október 6. Szövetkezet, illetve az azon belül működő korlátolt felelősségű társaságok. Ugyancsak jelentős munkaadó a TOOLEX Kft.,[4] a Tsz. volt vágóhídi épületében kialakított pulykafeldolgozó-üzem,[5] a megyei önkormányzat szociális otthona és rehabilitációs központja, illetve természetesen a nagyközségi önkormányzat. Számos gazda élt a kárpótlás adta lehetőségekkel és mára saját földjén gazdálkodik. A helyiek közül többen a közeli Orosházán vállalnak munkát. A település ellátásában mind több egyéni vállalkozó veszi ki részét. Nagyáruháza nincs ugyan a nagyközségnek, azonban szinte minden árucikk beszerezhető. A községtől északra található még a Nagyszénás repülőtér, mely legfőképpen permetező repülőgépeket foglalkoztat. A Parkfürdő 2015-ben nyitott újra. A föld mélyén rejlő termálvizet 1954-ben tárták fel a kőolajkutatók, majd az akkori tanács 1959-ben fogott hozzá a gyógyfürdő megépítéséhez. A létesítmény ma is az önkormányzat tulajdona. Az egészségügyi ellátásra nincs panaszuk a helyieknek: a korszerű, nemrégiben felépített központi orvosi rendelőben három háziorvos, egy gyermekorvos, két fogorvos és védőnői szolgálat áll a betegek rendelkezésére. A települést 1962 és 1998 között Kaczkó Mihály irányította, 1970-ben, az ő vezetése alatt kapott nagyközségi rangot. Az országban elsők között élt a helyi településvezetés a lakossági erő bevonásának lehetőségével még a hatvanas években, s ez a gyakorlat a mai napig eredményes Nagyszénáson. Beruházásaik sikeressége köszönhető még eredményes részvételeiknek a különböző központi pályázatokon. Az infrastruktúra – a minden igényt kielégítő szennyvízhálózat kivételével – kiépült: a belterületi utaknak szinte száz százaléka szilárd burkolattal fedett, villany-, gáz-, víz-, és telefonhálózatok szolgálják a helyiek komfortját. A helyi vezetésnek azzal a jelenséggel is meg kell birkóznia, hogy láthatóan csökken a lakosságszám: az 1950-es csúcsponthoz képest, amikor valamivel többen, mint nyolcezren éltek a faluban és a környező tanyavilágban, tíz évvel később már csak 7442-en éltek itt, s a folyamat – azaz a tíz évente ötszáz fős csökkenés – továbbra is meghatározó. Az önkormányzat úgy próbálja meg a kedvezőtlen tendenciákat ellensúlyozni, hogy kedvezményekkel teszi vonzóvá a fiataloknak a fészekrakást.